Életének 87. esztendejében elhunyt Dr. Szabó András professor emeritus, egykori GAMF főigazgató
Dr. Szabó András okleveles gépészmérnök, a GAMF korábbi főigazgatója Kecskeméten született 1936. augusztus 21-én. 1954-ben a Katona József Gimnáziumban érettségizett, azután tanulmányait Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen folytatta. Gépészmérnöki diplomáját 1959-ben, Szerszámszerkesztő- és gyártó szakmérnöki oklevelét 1974-ben, egyetemi doktori címét 1979-ben vette át, 1998-ban pedig a Miskolci Egyetemen-n PhD minősítést szerzett. Aktív évei elején a fővárosban dolgozott, többek között a Gépipari Technológiai Intézet gyártóeszköz-fejlesztőjeként. Dr. Szabó András 1969 óta dolgozott a GAMF-on, azaz a kecskeméti Gépipari és Műszaki Főiskolán, majd később jogutódjain, először docensként, majd 1975-től főiskolai tanárként. A kezdeti időktől a főiskola meghatározó személyisége. Két ciklusban a Gépgyártástechnológia Tanszék vezetői feladatait is ellátta. 1995 és 2000 között pedig a GAMF főigazgatója, 2000 és 2001 között pedig, amikor a GAMF az egyesült Kecskeméti Főiskola keretei közé került, a GAMF kar főigazgatója volt. Nyugdíjba vonulása után, 2006-ban professzor emeritusi címet kapott, ezáltal aktív részese volt a kari oktató-kutató munkának. Haláláig az egyetem kötelékében maradt.
A felsorolt állomások dátumaiból kirajzolódik, hogy dr. Szabó András két kritikus időpontban is meghatározó szerepet töltött be intézményünk életében. Az első a belépése utáni időszakra tehető, amikor a GAMF a felsőfokú technikumból főiskolai rangra emelkedett, amihez szükség volt országosan is elismert szakemberek, oktatók, kutatók közreműködésére. Erre őt a GTI-ben szerzett kutatási tapasztalata, szakmai kapcsolatrendszere és idegennyelv ismerete predesztinálta. Neki is nagy mértékben köszönhető, hogy a GAMF-ot alapítása után nem túl hosszú idő után országosan is elismerték, nevezetesen hogy a GAMF a magyar műszaki felsőoktatási intézmények között az egyik legjobb a gépipari technológiák oktatását illetően. A Miskolci Egyetemen szintén országosan elismert gyártástechnológiai szakembernek, tudósnak tartották, tartják.
A másik kritikus időszak a felsőfokú intézmények integrációjának korszaka, amikor kari főigazgatóként képviselte az intézetet. Diplomáciai érzéke, higgadt, nyugodt, habitusa és tekintélye által lehetővé vált a GAMF érdekeinek érvényesítése, úgy, hogy közben az integrált Kecskeméti Főiskola sikerességét, illetve országos elismertetését is szolgálta munkájával.
Oktatói munkásságának egyik legfontosabb eredménye az oktatásban széles körben használt, gyártástechnológia tárgyú, négy könyvből álló tankönyvsorozata, melynek magírásába fiatalabb kollégáit is bevonta, ellátva őket szakmai tanácsokkal. Címzetes egyetemi docensként angol nyelven, külföldi hallgatóknak, órát adott a Budapesti Műszaki Egyetemen is.
Tudományos kutatási eredményei elsősorban a forgácsolás-technológia és a gyártóeszköz-gyártás területén jelentősek, PhD fokozata is ehhez a területhez kapcsolódik. Tudományos közleményeinek száma 42, emellett mintegy 60 hazai és külföldi konferencián tartott előadást. Publikációinak egy részét kollégáival együtt jegyezte, irányítva munkájukat, segítve tudományos előmenetelüket.
Kutatói munkájának egyik legnagyobb elismerése a 2001–2004 között kapott Széchenyi István ösztöndíj volt.
Angol nyelvtudásának és szakmai felkészültségének köszönhetően kiterjedt nemzetközi kapcsolatai voltak főleg az Egyesült Királyságban, Hollandiában.
Számos szakmai szervezet munkájában vett részt, az MTA köztestületi tagja volt. Tagja és alelnöke volt az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság (SzAB) Műszaki Szakbizottság Gépészeti és Elektronikai Munkabizottságának, elnöke volt Műszaki Felsőoktatási Rektori-Főigazgatói Kollégiumának, tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) Anyagtudományok és technológiák, gépészeti, katonai-műszaki és agrár-műszaki tudományok bizottságának valamint a Gépgyártás című folyóirat szerkesztő bizottságának. Szakmai és tudományos munkájáért számos elismerést is kapott: az oktatásügy kiváló dolgozója címet (két ízben), a Magyar Felsőoktatásért emlékplakettet, a GAMF jubileumi emlékplakettjét és Főiskolánkért emlékérmét, a Kecskemét Felsőoktatásáért és Tudományos Életéért Díjat, a Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért Díjat, a főiskola aranygyűrűjét és a Miskolci Egyetem Bálint Lajos Pro Scientia Technologiae érmét is átvehette.
Szabó András kollégánk munkássága összefonódott a GAMF, majd – professzor emeritusként – a Neumann János Egyetem eddigi történetével. Elsősorban a gépgyártástechnológiai tananyagok kidolgozása és oktatása, valamint a tanszék- és a főiskola-fejlesztés fűződik a nevéhez. Jellemző rá, hogy a főiskolai kart évtizedekig segítő munkatársak emlékét őrző emléktábla létesítése is az Ő ötlete volt. Humán műveltsége, embersége messze kiemelkedő volt. Egyik kollégája megfogalmazása szerint
„Szabó tanár úr úriember volt. Olyan műveltséggel és világlátással, amely meghaladta a műszaki és mérnöki átlagot. Nem csoda, hogy a saját szakmájához tartozók gyanakvással kezelték, de megtalálták tisztességét krízis esetén. Nem volt bozótharcos, hogy sokáig megmaradhasson magas vezetői pozíciókban, de nem voltak politikai ambíciói sem, hogy megtartsák őt ebben.”
Életének tanulságait egyik kedves költőjének, Berzsenyi Dánielnek a szavaival summázhatjuk:
Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.
Ezen gondolatot transzcendens távlatba helyezi Pál apostol Timóteushoz írt egyik idevágó verse:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését”
Szomorú szívvel búcsúzunk attól a kollégától, akinek tevékenysége valamennyiünk számára zsinórmértékként szolgált.